A Poet Behind Bars (Hungarian)

Költő Rács Mögött

Dareen Tatour

Sok emberrel találkoztam a börtönben,

meg se tudom számolni;

Gyilkosok és bűnözők,

tolvajok és hazudozók,

becsületesek és kételkedők,

eltévedtek és megzavarodottak,

nyomorultak és éhezők.

És a betegek a hazámból,

akik fájdalomban születtek,

akik nem tűrik az igazságtalanságot,

addig, amíg gyerekek nem lettek, akiknek az ártatlanságát megbecstelenítették.

A világ erőszakossága megdöbbentette őket.                                            Öregedtek.                                                                                                           Nem, egyre szomorúbbak lettek,                                                                              Ami erősödött az elnyomásban,                                                                        mint a rózsák a sós talajban.

Megragadták a szerelmet félelem nélkül,

elítélték őket, mert kimondták, hogy

„végtelenül szeretjük a földet,”                                                                                    megfeledkezve a tetteikről…

Így a szeretetük felszabadította őket.

Látod, a börtön a szeretőknek való.

A lelkemet vallattam

kétségek és zaklatottság közt:

„Mi a bűnöd?”

Most nem jut eszembe a jelentése.

Megmondtam a dolgot és

felfedtem a gondolataimat;

az aktuális igazságtalanságról írtam,

vágyak tintában,

verset írtam…

a vád megviselte a testem,

tetőtől talpig,

mert bebörtönzött költő vagyok,

költő a művészet földjén.

szavak miatt vádoltak meg,

Toll az eszközöm.

Tinta—a szív vére—a tanúm.

Fordította Csicsery-Rónay Erzsébet

Translated by Elizabeth Csicsery-Ronay