A Poet Behind Bars (Hungarian)
Költő Rács Mögött
Dareen Tatour
Sok emberrel találkoztam a börtönben,
meg se tudom számolni;
Gyilkosok és bűnözők,
tolvajok és hazudozók,
becsületesek és kételkedők,
eltévedtek és megzavarodottak,
nyomorultak és éhezők.
És a betegek a hazámból,
akik fájdalomban születtek,
akik nem tűrik az igazságtalanságot,
addig, amíg gyerekek nem lettek, akiknek az ártatlanságát megbecstelenítették.
A világ erőszakossága megdöbbentette őket. Öregedtek. Nem, egyre szomorúbbak lettek, Ami erősödött az elnyomásban, mint a rózsák a sós talajban.
Megragadták a szerelmet félelem nélkül,
elítélték őket, mert kimondták, hogy
„végtelenül szeretjük a földet,” megfeledkezve a tetteikről…
Így a szeretetük felszabadította őket.
Látod, a börtön a szeretőknek való.
A lelkemet vallattam
kétségek és zaklatottság közt:
„Mi a bűnöd?”
Most nem jut eszembe a jelentése.
Megmondtam a dolgot és
felfedtem a gondolataimat;
az aktuális igazságtalanságról írtam,
vágyak tintában,
verset írtam…
a vád megviselte a testem,
tetőtől talpig,
mert bebörtönzött költő vagyok,
költő a művészet földjén.
szavak miatt vádoltak meg,
Toll az eszközöm.
Tinta—a szív vére—a tanúm.
Fordította Csicsery-Rónay Erzsébet
Translated by Elizabeth Csicsery-Ronay